A kristályterápia az ásványokban felhalmozódott energiát használja gyógyító célra. A terápia szakértõi úgy vélik, a kristályok sugároznak, rezgéseket bocsátanak ki, energiát adnak át, szabályozzák a belsõ energiaáramlást. Fizikai, lelki és szellemi síkon is hatnak. A drága és féldrágakövek elektromágneses kölcsönhatásba lépnek a beteg testrésszel vitalizálnak, erõvel töltenek fel. Ékszerbe foglalva pedig felerõsítik viselõjük elektromágneses terét növelve a kõ kedvezõ hatását.
„Léteznek gyógyító ásványok, amelyek bizonyos tulajdonságaik révén hozzájárulhatnak az egészségmegõrzéshez: a zeolitok például nyomelemekben gazdagok, a gyomorban felszívódva ásványi anyag utánpótlást jelentenek a szervezet számára”– fogalmazott Orsovai Imre geológus a BME Fizika Tanszékén, a Szkeptikus Klub által szervezett elõadáson. Ám, ahogy a geológus kiemelte, évszázadokon át számos tévhit fogalmazódott meg a drágakövek gyógyító erejével kapcsolatban. A litoterápia például azt feltételezte, hogy a porrá õrölt ásványok gyógyszerként funkcionálnak: a gyémánt porrá zúzva sokáig a gyomor- és bélbántalmak orvossága volt. A szerpentin (kígyókõ) pedig mivel a kígyóbõrhöz hasonlított, a babona szerint kígyómarás és a mérgezés ellen is védelmet nyújtott
A drágaköveknek nem csupán élettani szerepet tulajdonítanak, egyes hiedelmek szerint viselésük megvédhet a balsorstól, átoktól, szemmel veréstõl, kísértetjárástól. Ám vannak balszerencsét hozó kövek is, mint például a Hope-gyémánt. A drágakövet a legenda szerint Sita hindu istennõ szobrának szemébõl lopták ki, ezért átok ül rajta, szerencsétlenséget hoz tulajdonosára. A drágakõ jelenleg a washingtoni Smithsonian Intézet állandó kiállításán látható.
Szerencsekövek kultusza
Indiában igen kedveltek voltak a mérgezésektõl, a betegségektõl, öregségtõl óvó amulettek. A szakember úgy véli, a legélõbb mai hiedelem a szerencsekövek kultusza. Manapság a hegyi kristálynak tulajdonítják a legtöbb pozitív energiát, holott a kvarckristályok semmilyen mérhetõ sugárzást nem bocsátanak ki.
Ugyanakkor Orsovai professzor az ásványokkal kapcsolatos áltudományos hiedelmek közé sorolta a népszerû Jade köves ágyakat is, amelyek a reklám ígérete szerint az emberi testtel kontaktusban fejtik ki jótékony hatásukat. A geológus szerint amennyiben ez valóban igaz, akkor feltételezhetõ, hogy a test nyomására egy piezoelektromos hatás lép fel, a szervezet hõhatására pedig egy piroelektromos jelenség tapasztalható. Ez utóbbi hatás lényege, hogy ezek az anyagok mechanikai feszültség, például nyomás hatására felületükön polarizálódnak, ott elektromos töltések jönnek létre. E töltések mennyisége és az elõidézõ mechanikai igénybevétel egymással kapcsolatban állnak. A piroelektromosságnál pedig az ásványok vagy kristályok képesek a hõenergiát elektromos töltéssé átalakítani ilyen például a turmalin – magyarázta a szakember. Majd gyorsan hozzátette: a jade egyik fajtája sem sugároz, nem piro- és nem is piezoelektromos.
A jade nagy tiszteletben áll Délkelet-Ázsiában kultikus tárgyak sokaságát faragják e kõbõl, mágikus erõt tulajdonítanak neki, talán a gyógyításban is hasonló hatást feltételeznek, ennek köszönheti mai népszerûségét – vélekedik a geológus.
Azbeszt: lefedve ártalmatlan
Bár az azbeszttel kapcsolatos ellenérzések nem kapcsolódnak szorosan az ásványokkal összefüggõ tévhitekhez, mégis érdemes említést tenni ezekrõl. A szálas anyagot tartalmazó kõzetet elsõsorban víz és szennyvíz vezetékekben használták, vakoló habarcshoz keverték, de villamosipari szigetelõként, a gépjármûiparban fékbetétek gyártásánál, nagyhõmérsékletû gõzturbinák, csõvezetékek, kazánok hõszigetelésénél alkalmazták.
Az Európai Unióban és az Egyesült Államokban az ásványt egészségkárosító hatása miatt betiltották, alkalmazását megszüntették, a már beépített azbeszt tartalmú anyagokat pedig folyamatosan eltávolítják. Ahogy a szakember fogalmaz a kialakult azbeszt paranoia azonban eltúlzott, az ásvány korántsem jelent olyan komoly egészségügyi kockázatot, mint amekkorát tulajdonítanak neki. Kétféle azbeszt létezik a krizotilazbeszt és az amfibolazbeszt. Fizikai tulajdonságaik lényegesen különböznek, ám egyik sem tartalmaz toxikus anyagokat.
Bár utóbbi belélegezve veszélyes lehet, apró szemû por formájában éri el a tüdõket azbesztiozist és tüdõrákot okozhat. Az azbesztet különbözõ kémiai összetételû, rostos ásványi szilikátok alkotják. Belégzést követõen rostjai mélyen a tüdõkbe kerülnek, ahol hegesedést indítanak el. Ám ha az azbeszt jól le van fedve, nem kerülhet a levegõbe, nem okozhat problémát. A beépített azbeszt szigetelõréteg cseréje drága és felesleges procedúra, hisz hermetikusan lezárva megakadályozható porzása, ami sokkal olcsóbb, mint teljes megszûntetése – mutatott rá Orsovai professzor, hozzátéve az azbesztcementet veszélyes hulladékká nyilvánították megfelelõen lefedve azonban ártalmatlan.
Forrás: http://hvg.hu/egeszseg/20110125_evszazados_tevhitek_asvanyok#rss
Kovács Pál