Kvarc csoport Kapnikbánya
A 2007. június 20-án kihirdetett miniszteri rendelet a hazánk területérõl ezidõszerint ismert több mint 500 ásványfaj közül azt a 11 fajt érinti, amelyek jogi védelméhez - azok nemzetközi, de legalábbis közép-európai viszonyok közötti ritkasága sõt unikalitása, tudományos jelentõsége, veszélyeztetettsége, illetve lelõhelyeik veszélyeztetettsége folytán - kiemelkedõ szakmai érdek fûzõdik. Az ásványtani szakértõk bevonásával folyó elõkészítõ munkák eredményeként, ebbe a körbe kerültek a rudabányai és mátrai ércesedések egyes réz- és cinkásványai, az utóbbi évek egyik legjelentõsebb új felfedezésének számító nagybörzsönyi ikunolit, a már-már iparszerû méreteket öltõ gyûjtéssel fenyegetett nemesopál, valamint három, világritkaságnak számító szerves ásványunk.
A védett élõlényekkel ellentétben azonban az ásványok esetében a természetvédelmi oltalom nem vonatkozik az adott faj minden példányára (ami magába foglalná a mikroszkopikus méretû kristálykákat is), hiszen egy-egy ásványfaj példányainak ritkasága, jelentõsége azok fejlettségével és méretével arányosan növekszik. A védett kör itt lényegében a „muzeális darabokra” terjed ki: azokra a szabad szemmel is látható méretû kristálylapokkal határolt kristályegyedekre vagy rendezett külsõ megjelenéssel bíró halmazokra, amelyek elérnek egy meghatározott, ásványfajonként változó mérethatárt. Az ilyen, kapitális méretû példányok hazánkban mindössze egy-egy, vagy legfeljebb két-három lelõhelyen fordulnak elõ (a hazai védettség a bizonyíthatóan külföldi lelõhelyrõl származó ásványokat nem érinti).
Mindezekbõl is kitûnik, hogy a védetté nyilvánítás célja nem az ásványok gyûjtésével kedvtelésbõl foglalkozó magánszemélyek, az ásványbörzék és -kiállítások ellehetetlenítése, hanem a földtani örökségünk részét képezõ ásványvilág kiemelkedõ képviselõinek a köz számára történõ megõrzése volt. Az, hogy a hungarikum jellegû, nemzeti kincsnek számító ásványainkat a jövõ nemzedékek is tanulmányozhassák eredeti kõzetkörnyezetükben; az onnan már eltávolított, kapitális példányaik pedig az ország határain belül maradva, közgyûjteményeinkben a tudományos kutatást és a természettudományos ismeretterjesztést szolgálják.
E célkitûzések teljesülését a Tvt. vonatkozó rendelkezései biztosítják, melyeket - miután azok csak most, az elsõ ásványok védetté nyilvánításával válnak alkalmazhatóvá - érdemes röviden átekinteni. Ezek elõírják, hogy a védett ásványokat lehetõleg az eredeti lelõhelyükön kell megõrizni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor úgy kell õket elhelyezni, hogy oktatási, tudományos és bemutatási célokat szolgáljanak. A bányászati tevékenység során feltárt védett ásványokat az illetékes nemzeti park igazgatóságnak be kell jelenteni, és lehetõvé kell tenni a leletmentésüket. A törvény értelmében a védett ásványok állami tulajdonban vannak. Ez a rendelkezés a védetté nyilvánítás elõtt gyûjteménybe került példányok tulajdonjogát nem befolyásolja, de annak változásakor az államot elõvásárlási jog illeti meg. A védett ásványok gyûjtéséhez, forgalomba hozatalához, és külföldre viteléhez a természetvédelmi hatóság (a lakóhely szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõség) engedélye szükséges; végleges kivitel azonban nem engedélyezhetõ. Aki pedig a fenti tevékenységeket engedély nélkül, vagy attól eltérõen végzi, az a védetté nyilvánítást kimondó miniszteri rendelet hatályba lépésétõl kezdve természetvédelmi bírságra számíthat.
Magyarország ásványainak, így a most természetvédelmi oltalom alá került ásványoknak is a fontosabb adatai a miskolci Herman Ottó Múzeum internetes adatbázisában böngészhetõk, ami a www.mineral.hermuz.hu/asvanytan honlapon érhetõ el. A védett ásványok rövid leírása, ásványtani jellemzõi és fotói az alábbi linkekre kattintva érhetõek el:
Forrás: http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_2236
Kovács Pál
Kovács Pál