Egy, a Vasúttörténeti múzeumban(a PECSA börze új helyén) vásárolt példány, 3 féle nézõpontból fotózva látható az alábbiakban.
De vajon hol és mikor pattant ki a szikra, amely aztán lángra lobbantotta jónéhány, igen elszánt gyüjtõ fantáziáját?
Ha a kezdetekig akarunk visszamenni, akkor az idõutazásunk legalább 15-20 évig fog tartani, amikor egy Zemplénben túrázó csapat, élén Solt Péterrel és Bujpál Péterrel, egy erdei úton haladva, az utat keresztezõ ametiszt telérbõl néhány darabkát begyüjtöttek, s mint akik jól végezték dolgukat, bandukoltak tovább, hogy aztán az egész futó pillanat eltünjön a múlt ködében!

2002-2003 körül a fehérvári ásványgyüjtõ szakkörben, már nem is tudjuk, hogy a Zempléni ásványok vagy az ametiszt kapcsán, de egy gyüjtõtársunk, Bujpál Péter(a képen bal oldalon) csak úgy mellékesen behozott egy Zemplénbõl származó ametiszt töredéket(2-3 cm-es darabka volt), aminek a különleges lila színe annyira elvarázsolt, hogy elkértem tõle"mintának", amit aztán rövid idõn belül eljuttattam a Kishután lakó barátomnak, Korim Lacinak, mivel lelõhelynek Nyíri falucska lett megjelölve!. A lelõhelyre vonatkozó további információk elég hézagosak voltak, az egyetlen stabil pont, hogy a kocsmától indultak el, de senki nem állította, hogy csak egy kocsma van a faluban!

Aztán egyszer csak jött a titkos hír: megvan a lelõhely, Korim Laci Umhauser Feri barátjával(aki sajnos azóta elment) együtt megtaláltak egy telért, amibõl a mintához nagyon hasonló habitusu és színû ametisztet lehetett bányászni. Ahogy tudtunk, Nissanra pattantunk, s végtelen öröm töltött el bennünket, amint az elsõ megmosdatott, saját gyûjtésû Nyíri ametisztet a kezünkbe foghattuk.
Aztán lassan mi is elfelejtkeztünk a Nyíri ametisztrõl, mígnem 2005 õszén jött az újabb hír, hogy a telér nem fogyott el, csak máshol is kell kutakodni(és persze sokat ásni!). 2006 tavaszával aztán megkezdõdött a módszeres feltárás(, persze minden információt rögtön 80 évre le is titkosított a titokgazda, akarom mondani a lelõhely felfedezõje: volt honnan tanulnia!).
És az idei évben meg is jelent nemcsak a hazai börzéken, hanem a külföldi börzéken is, júniusban mutatkozott be a Franciaországi Sainte-Marie-aux-Mines börzén egyik neves hazai kiállítónk jóvoltából.

És ha valaki Amerikában jár, pl. a Tucsonyira vetõdik, ne lepõdjön meg túlságosan, ha ott is feltûnik 1-2 példány! Hiszen nem árt tudni: nemcsak Brazíliában terem ametiszt, hanem nálunk is, persze nem akkora geódákban, de ez azért mégis a miénk, és olyan különleges, akárcsak mi vagyunk a Kárpát-medencében!