Szomorú események, amiket el kell fogadnunk, barátainkat ezután a szívünkben hordozzuk.
Tibit pontosan 20 éve ismerem. Akkor találkoztunk először, amikor újraindult Fehérváron a szervezett ásványos élet, amit jelenleg is összefog az aktívan működő ásványgyűjtő társaságunk. 1998. október 9-én 7 alapító taggal indult a baráti társaság, melynek ő is alapító tagja volt. Aktív tagunk volt, amikor csak tehette, részt vett a foglalkozásainkon és a rendezvényeinken.
Tibi 1950. július 6-án született Székesfehérváron, de Zámolyon nevelkedett. 1968-ban az Ybl Miklós Gimnáziumban érettségizett Székesfehérváron. Katonai szolgálat teljesítése után kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Budapesten, a Kertészeti Egyetemen kertészmérnökként végzett 1977-ben. 1983-ban akadémiai pályázaton díjat nyert. 1984-ben Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen agrokémiából doktorált. 1987-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetemen még megszerezte az állattenyésztési szakmérnöki végzettséget, amivel egy széleskörű tudásra tett szert, amit a későbbiekben, mint minisztériumi szakértő kamatoztatott.
Első munkahelye Velencén a Fejér Megyei Növényvédő Állomás volt, később a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál dolgozott tíz éven át. Többek között kárszakértői, mezőgazdasági főmérnöki feladatokat látott el. Az FM Fejér Megyei Hivatalánál 1994-től falugazdászként dolgozott kisebb megszakítással 5 éven keresztül.
1977-ben kötött házasságában két gyermeke született, leánya jogász, fia mérnök és országosan ismert karate edző.
A természeti környezet, az élő és élettelen világ felé mindig nagy érdeklődéssel fordult. A szülői háznál benne élt a kétkezi agrárvilágban és ettől felnőttként sem távolodott el. Az ásványok iránti érdeklődése gyermekkorára nyúlik vissza. Tudatos alapossággal az 1980-as évektől foglalkozott a hazai, majd Kárpát-medencei ásványokkal. Ez jelentette számára a kikapcsolódást, relaxációt. Felkutatta és kapcsolatot tartott a Székesfehérvár környéki bányákban régebben dolgozókkal, és ahol lehetősége nyílott, be is gyűjtötte a ma már ritkaságszámba menő ásványokat. Ezekből az ásványokból szerencsére néhányat be is tudott hozni a foglalkozásainkra, így sok szép és ritka ásvánnyal örvendeztette meg a társaságot. Rendszeresen látogatta az ásványbörzéket, s folyamatosan egyre szebb és értékesebb kövekkel bővítette a gyűjteményét. A baráti kör által rendezett kiállításokra is minden alkalommal hozott néhány szép ásványt, legutóbb a fehérvári börze látogatói láthatták az egyik vitrinben a velencei hegység pegmatitjából származó méretes kvarc kristályt. A gyűjtőtúráinkon sajnos csak ritkán tudott részt venni, azonban egy alkalommal sikerült beszerveznünk egy 1 napos villám túrára a Bánátba, ahol sikerült őneki is megnézni a Vaskői híres Grueszku ásványgyűjteményt.
A gyűjteményét legutoljára még tavaly nyáron volt szerencsém újra megnéznem egy spanyol ásványgyűjtő társaságában. Gyűjteményében viszonylag szép számmal voltak a világ más tájairól beszerzett ásványok is. A Kárpát-medencei és a hazai és ásványok között Fejér megyében található ásványok is szép számmal voltak láthatók, különösen sokféle gánti gipszet láttam. Remélem, ezek közül pár példányt sikerül majd elhelyezni a tervezett fehérvári állandó ásványkiállításunkon! Kellemes emlékeink közé tartozik, és emiatt is sokszor fogunk rá emlékezni, hogy a foglalkozásainkon többször is mondta egy-egy ásvány ismertetésekor, hogy ebből otthon neki is van egy-két szép példánya, csak hát nem fért a zsebébe! Erre szoktam azt mondani, „hisszük, ha látjuk”! Hála Istennek, már az első szeptemberi foglalkozásunkon megjelent a reinkarnációja egy új és nagyon lelkes gyűjtő személyében, akinek persze ugyanazt kívántam mondani, mint Tibi barátunknak! Azt hiszem, nagyon sokszor fogunk még rá gondolni, mert mindig lesz olyan tagtársunk, akinek otthon sokkal nagyobb és szebb ásványa is lesz, mint amit mi bevittünk a szakkörbe. Szóval senki se jöjjön üres zsebbel a szakkörbe, mert mi aztán egyáltalán nem vagyunk hiszékeny gyűjtők!
Tibikém! Hiányozni fogsz a körünkből, hiányozni fog az örök derűd és jókedved, hiszen soha nem láttunk tégedet gondterheltnek, pedig a munkád és a vállalkozásod egész embert kívánó feladat volt, és talán az egészségedet sem kímélted annyira, mint amennyire kellett volna! Szívesen ugratnálak még sokszor, hiszen mindig vidáman élted meg ezeket a perceket, feldobva ezzel a hangulatot.
Nyugodj békében, és az örök ásvány vadászmezőkön is űzd csak tovább ezt a csodálatos szenvedélyt!

Szfvár 2018. október 17.
(ezen összeállítást kedves felesége, Klára asszony által megadott információk alapján sikerült összeállítanom, amiért köszönet érte! Kovács Pál)