Az elsõ napon csak bejártuk a Baglyas-völgy két oldalát, a Gyepû-hegyi horpamezõ bekerített részén, és annak északkeleti folytatásán kerestünk kutatásra érdemes helyeket. Az András-táró melletti bekerített horpamezõ egy nehezen járható dzsungelnek bizonyult a kora tavasz ellenére. A hányókon sok volt a markazithintéses andezit, ami megfelelõen büdös is volt kalapálás közben, de teléranyag már sehol nem volt a felszínen, valószínûleg sokat kellene ásni a horpadomb oldalában. Nem jártunk nagyobb sikerrel a horpamezõ folytatásán sem, bár ott rengeteg volt a kvarcos tömb, de mind meddõnek bizonyult.
Visszafelé a Rózsa hegyen keresztül mentünk, ott kvarcokból, és modern kori horpákból nem volt hiány, de ezen kívül szinte semmi. Az erdészház melletti réten viszont minden egyes vaddisznótúrásban szép kis hegyikristályok voltak.
Másnap Bartók Józsival volt találkozónk, mivel megígérte, hogy bevisz minket a Mária-bányába. A Kecske-hátnál tettük le a kocsit és a Sinta-tetõn keresztül indultunk fel a bányához. A Sinta gerincén több nagy gödröt is találtunk, amit az ametisztre éhes gyûjtõk hagytak maguk után. Minket viszont pont az érdekelt, amit õk kidobáltak: a bontott, kalciteres andezitben szép zeolitok, elsõsorban kabazitok találhatók. Szép darabok hevertek szerteszéjjel, és külön örültünk egy kvarcon nõtt laumontit csokornak.
Közben egy pillantást vetettünk az égre, és azonnal szedelõzködni kezdtünk, mivel valami ólomszürke csúnyaság közeledett gyorsan felénk, és nem volt kedvünk megázni.
De megáztunk. Öt percen belül vízzel vegyes hódara zúdult a nyakunkba, és a hõmérséklet a fagypont közelébe süllyedt, a szél pedig keményen fújt. Szedtük a lábunkat, hogy mielõbb a bányába érjünk, de a hózápor éppen a bejárathoz érve alábbhagyott. A hideg miatt megszáradni nem volt idõnk, inkább egybõl indultunk a bányába, ott legalább stabil 10 fok és szélcsend van.
Dióhéjban összefoglalnám, amit a Mária-bányáról tudunk: Még valamikor a XVI.-ik században kezdték mélyíteni, elsõsorban a Lobkowitz-telér feltárására. Mária-Terézia idejében a fõ vágatot kibõvítették, így már csak néhány oldalvágatban lehet megfigyelni a jellegzetes alakú, szûk, eredeti középkori tárókeresztmetszeteket. A tárót továbbhajtották a Jószerencsét-teléren keresztül egészen a Kánya-hegy túloldalán futó Jupiter-telérig. Légaknája a Kánya-hegy csúcsa közelében éri el a felszínt, közel az ásványgyûjtõk kedvenc füstkvarcos gödréhez. A bánya egy jó részét pályázati pénzbõl, és helyi segítséggel kitisztították, és biztonságossá tették. A táró kényelmesen járható, de a légakna után már elkezd csökkenni a belmagassága, ugyanis itt már nem sikerült kitakarítani a törmeléket és a sarat. A látványos részek természetesen a telérkeresztezõdések, itt indulnak az oldalvágatok. A légakna melletti keresztezõdésnél még látszanak a falban az ácsolatok nyomai, illetve egy kisebb éren elindult fõtefejtés. A lehullott kaolinos-vasas telérkitöltésbõl kimenekítettünk egy darabot, de nem volt benne látható méretû érc.
A táró elõtt még bogarásztunk egy kicsit a hatalmas benõtt meddõhányón, aztán továbbálltunk. Gyorsan megnéztük a hajdan híres vadetetõs horpát, ahonnan sok szép ametisztet hordtak ki egykoron, de mára színültig vízzel van tele, aztán átmentünk a Csengõ-bánya meddõjére. Most éppen sütött a nap, úgyhogy sikerült néhány másodlagos ásvány, többek között pár csinos gipszrózsát kikotorni, de egy szép ametiszt is akadt.
Visszafelé megálltunk a Teréz-tárónál, ahová most inkább nem mentünk be, mert elöntötte a víz. Viszont szép új tájékoztató tábla hirdette, hogy ez az Aranyásók útja tanösvény egyik állomása. Nafene ! Józsi elárulta, hogy a táblák már kinn vannak, de útjelzések majd akkor lesznek, ha lesz ideje kirakni õket (ez már alighanem meg is történt). Alakul a dolog, örülünk az ilyen típusú kezdeményezéseknek. Ha valakit érdekel: a tanösvény a Király-kúti parkolótól indul.
Jó napunk volt, a végén már a hóesés és a megázás is inkább szép emléknek tûnt.

Forrás: http://www.monstone.hu/Blog/?tag=asvanygyujtes május 22, 2011 Szerzõ: gábor
Átvéve: 2011.05.27.